Nem tudom, ez valami lelki defekt-e, de gyermekkorom olvasmányaiban mindig férfi főszereplőkért rajongtam. Tehát, hogy is mondjam, egyértelmű, hogy egy fiúnak a férfi hősök voltak az ideáljai, hiszen hozzájuk szerettek volna hasonlítani. Vajon más lányokkal hogy volt ez? Milyen regényhősökért rajongtak? Milyen olyan könyvek vannak egyáltalán, amiben nőnemű a főhős, és azzal jól lehet azonosulni?
Az én vonzódásom a férfihősökért vajon arra utal, hogy lelkemben fiú szerettem volna lenni, vagy éppenséggel korán jelentkező egészséges vonzódásomat fejezi ki?
Mindenesetre, transzszerű állapotban olvastam anno Az Egri csillagokat, a Monte Cristo grófját, a Winnetou-t... utóbbinál emlékszem, hogy eleinte Old Shatterhand volt az Isten, ma olyan Bruce Willis-formátumú hősnek képzelem el, majd bejött a képbe Winnetou, és hirtelen zavart éreztem monogámiára nevelő világunkban, most akkor melyik tetsszen, de nekem mind a kettő tetszik, ez a visszafogott, finom férfiasság, amit Winnetou képvisel.. ki is lenne jó Winnetou a gyermekkori énemnek, talán Keanu Reeves...
dehát közben újra és újra és újra elolvastam az Egri csillagokat, még ez a romantika, de közben hős és katona is a Bornemissza Gergő...
de az örök csodálnivaló, az kétségkívül Edmond Dantes, gondolom mindenkinek.. még jó, hogy akkoriban nem rontották el képzeletemet azzal, hogy filmen is megnézhettem, egyik később látott színész sem volt olyan jó, mint az Én Edmond Dantesem... If vára, meg a szökés, meg a kalózok, utána meg gazdag, és ő mindent tud, róla meg senki semmit, nahát ennyi izgalmat. Edmond Dantes is the Best.
Mintha egyszer egy női főhőssel is elég jó rokonságban lettem volna, volt egy olyan csíkos könyv, hogy Vilma doktorasszony. Ez az első magyar orvosnő életét meséli el - emlékszem, az orvosnő szót használja következesen a könyv, miközben már akkor is égnek állt a hajam tőle. Vilma először egy csóró szadistához megy férjhez (más néven: egy később tönkremenő kisnemeshez, aki a történeti kornak megfelelően kezeli Vilmát, vagyis, asszony, azt teszed amit én mondok), de Vilma kitalálja, hogy orvos akar lenni, ami akkoriban lázadásszámba ment, és kimegy Svájcba és valóban orvos lesz belőle, persze sok szenvedés és áldozat árán, de a lényeg, hogy milyen kitartó, és tud küzdeni, satöbbi - amire egy csíkoskönyvolvasó bukhatott akkoriban:-)
