Én úgy érzem – bár lehet, csal az érzetem -, hogy az idei nyár elkényeztet bennünket tiszta kék éggel, verőfényes napsütéssel, jó meleggel. Még a diófák is magukhoz tértek a húsvéti fagy után, pedig akkor nagyon szomorúan feketéllettek. Kimegyek a piacra, ott is ennek bizonyítékát látom: a tékozló nyár annyi mindent érlel, lehetetlenség bármit is megunni. Milyen igazságtalanság - már ha beszélhetünk a természet esetében igazságtalanságról -, hogy 3-4 hónap alatt ennyi minden friss, roppanós, lédús zöldséget és gyümölcsöt ehetünk, aztán meg hónapokon át csak arra emlékezünk… most 180 Ft-ért éppen csak hozzám nem vágják a paradicsomot, télen meg 6-800 Ft-ért próbál elcsábítani a holland vízkultúrás paradicsom, de amilyen az íze, többet ér, ha felakasztom a karácsonyfára…
most viszont, augusztus közepén, egyszemélyes karaván módjára hordom haza a sok finomságot, a két 17 hónapos ikerlányom szerencsére a favorit tésztával holtversenyben, két kézzel tömi a szájába a paradicsomot, uborkát, sárgadinnyét, barackot.
Tegnap délután éppen az egyik kislányt szoptattam, délutáni alvása után, közben meg, gyakorlatias anya lévén, azon tűnődtem, hogy is pakoljam át a hűtőt, hogy beférjen a sok zöldség-gyümölcs, amit délelőtt vettem a piacon. Például a hűtőajtó tojástartó részébe kipakolhatnám a tojást. Hm, de az a fakk csak 6 darabos, a hagyományos magyar tojásos doboz meg 10, ez nem megoldás. No, itt el is akadtam, hogy vajon magyar embernek magyarországi gyár miért ilyen tojástartót tervez a hűtőjébe? vagy ez amolyan „ócsítás”? régen 10 darabos volt, de rájöttek, ha lecsalnak 4 lyukat, ezen lehet spórolni legalább 1 Ft-ot? vagy mindig is 6 darabos volt az a nyavalyás fakk?
ezen nem is merengtem tovább, de bevillant, bizonyára nem messze az idő, amikor majd a tojásos dobozokat áttervezik, és csak 9 tojás lesz egy dobozban. De hát, gondolkoztam tovább – a lányom boldogan fújtatva szopizott közben -, csak nem tesznek ilyen zsiványságot? A tojásos doboz 10 darabos, a hülye is tudja, ezen változtatni nem lehet. Na… ácsibácsi… változott már pár dolog, amiről azt hittük, az úgy van, definíció szerint… itt van a cigi, ugye, ami a kerek 20-ról a nevetséges 19-re szegényedett. Mondjuk a cigiért nem kár, legfeljebb, hogy így még nagyobb a környezetszennyezés, mert hát a dohányos ugyanannyit akar szívni, mint eddig, csak most még 5%-kal több csomagolás szennyezi a földet… meg ott a „tízes” zsepi, ami egy ideje bizonyos gyártóknál „kilences”… hogy a holló vájja ki a szemüket…
… ez utóbbi ízes szólás meg azért jött, már a szoptatást befejezve, a hirtelen ihlet által billentyűzet elé vezérelve, mert pár napja rájöttem, hogy olvastam én már Merlét, James Jonest, Salingert, Umberto Ecot, Dumast, és sorolhatnám, de magyar írótól még alig valamit, és rettenetesen összeszégyelltem magam, mert én olyan magyar vagyok, akinek nem csak az olimpia idején dobog a szíve a hazájáért, és eleddig valami kamaszkorból rajtam ragadt lázadás miatt szaladt át a szemem a magyar írók könyvein, mikor olvasnivalót kerestem a polcon, pedig akad ott bőséggel, abból a régi, bordó textilkötéses sorozatból…
egyszóval, pár nap alatt kiolvastam Móricztól az „Egy boldog ember”-t, mert megtetszett a címe, itt a sok ezoterikus tanító között, vajon tud-e nekem újat mondani Móricz? Hát tudott… mégpedig, hogy ha panaszkodásra adnám magam, hogy sok a munka az ikrekkel meg a háztartással meg a főzéssel, akkor gondoljak gyorsan a régiekre, akik 4-kor keltek, „a barom elé vetni”, és folytatták este 11-ig, kukoricatisztítással feküdve, és nem kettő gyerek lábatlankodott alattuk, hanem 6-7…
és szintén Móricz miatt, az az egy szó jut eszembe ezekről az „ócsító” cégekről, hogy zsivány, csak ezzel inkább a régi zsiványokat sértem, az a baj….
